Ebben a blogban főleg a saját tapasztalataimat osztom meg az olvasókkal, de főleg nem magamról szeretnék írni, hanem a paleóra való áttérés hasznáról és előnyeiről. 

Vidéken nőttem fel, tehát nálunk alap volt a bableves kenyérrel, a rakott krumpli kenyérrel, a pörkölt nokedlivel vagy tésztával, a rántott hús krumplival, a paprikás krumpli nokedlivel, a hájas tészták, a mákos-diós hajtott (ami a bejgli óriástestvére), és még sorolhatnám a zsír-hús-szénhidrát házasságokat. A válásról szó sem lehetett.

Sosem voltam vékony, mérlegünk persze nem volt, de szerintem egy plusz 5-8 kilóval mindig vastagabb volt, mint kellett volna. Otthon a fogyókúra persze nem volt lehetséges, hiszen a salátát csak a tojásos-nokedli mellett lehetett elképzelni, cukros-citromleves lében. A szüleim nem voltak kövérek, de a tesóm és én igen.

Aztán elköltöztem, férjhez mentem, és jöttek a diéták, fogyókúrák, majd a 30-at betöltve jöttek az első betegségek: magas vércukor, magas vérzsírszint, majd reflux. Annyira nem volt ez ijesztő, de tudni kell, hogy ez mind előszobája a cukorbetegségnek, keringési zavaroknak. 33,5 éves koromban petefészek-cisztát diagnosztizáltak nálam, és 71 kg voltam a 158 centimhez. Nem voltam nagy dagadt, de nem éreztem jól magam a bőrömben. Persze az évek alatt próbálkoztam diétákkal: 160 g szénhidrát/nap, 90 napos, este 6 után nem evés, fogyogattam is ezekkel, de pár hét/hónap már mindent fel akartam zabálni, ami csak elém került. 
Így jöttem rá, hogy nekem azok a diéták mennek, ahol egyszerűen meg van szabva, mit lehet enni (abból esetleg korlátlanul), és mit nem. Mert ha valamit lehet, akkor abból én amennyit csak lehet...

Egy barátnőm, aki külföldön él, egyszer megkérdezte, miért nem paleózol? Bevallom, azt sem tudtam, mi az, így gyorsan utánaolvastam, és tudtam, nekem ez kell. Miért?

Mert megvannak benne a tiltólistás ételek. Talán hihetetlenül hangzik, de én ettől vagyok ebben sikeres.

Mozgás: irodavezetőként dolgozom, így napom nagy részét monitor előtt, ülve töltöm. Keveset gyalogolok, sosem sportoltam. Egyébként lusta alaptermészetű vagyok, inkább olvasok, mint megyek el futni.

Aztán 2015-ben vettünk egy szobabiciklit a férjemnek, de én kezdtem el használni. Első nap 30 percet, utána már 50 percet-20 km-t tekertem. Heti legalább 3-szor, de volt, hogy 5-ször. Aztán emeltem 60 percre, és közben olvastam. Tehát a mozgással és a paleóval jutottam el a mostani állapotomhoz: 
- a véreredményem tökéletes (tehát normál cukor, normál vérzsírszint, normál koleszterinszint) - ilyen még sosem volt!!!
- 11 kg-ot fogytam eddig, és elég sok dicséretet kapok. Persze nem vagyok még tökéletesen elégedett a tükörképemmel, szeretnék 56-58-ra fogyni még, ami mostmár, 60 kilósan abszolút nem elérhetetlen cél
- a petefészekciszta a bal oldalamról eltűnt, a jobb oldalon még van, de a doki szerint ezzel az életmódváltással ennek is búcsút inthetek
- a világéletemben pattanásos arcbőrömről eltűntek a fájdalmas, ronda göbök, és észrevettem, ha néha belekóstoltam valami tejes dologba (amit a férjemnek készítettem) vagy sajtot ettem, azonnal megjelentek, így száműztem mindenféle sajtot az étrendemből.

Röviden ezekről tudnék beszámolni. És ami talán a legfontosabb, még mindig nagyon szeretek paleózni, nem vágyom arra, hogy leteljen az x-edig hónap és egy óriáshamburgert  bezabálhassak, inkább csinálok paleó változatot, ha lehet, még finomabb. Most, 8 hónap után sem akarom abbahagyni, élvezem, szeretem, és nem látom már nehéznek a szabályok betartását. 
Oda kell figyelni? Igen!
Gyakran kell főzni? Igen!
Megéri? Igen!

Következő bejegyzésemben a paleo gyorskajákról fogok írni.

Köszönöm, hogy olvastad ezt a bejegyzést! Ha tetszett ez az írás, látogass vissza később az "A jó paleo életbe!" blogra! :)