Az első 6 hónapban keményvonalas paleózást műveltem, azóta viszont meg-megengedek magamnak elhajlásokat. De rájöttem: nem éri meg.
Egy-egy megmaradt pogi az irodában, és máris haspuffadásom van, és leragad a szemem tőle. Egy kis hagyományos lasagne, amiben jó sok besamelmártás van, és már jönnek is elő az arcomon a ragyák. Egy kis sajtocska, és máris az előbbi katasztrofális tünetek. Egyszóval: nekem nem éri meg, hogy ne szabályosan csináljak mindent.
Az egyetlen, amiről nem mondok le: sör-bor-pálinka. Ezektől nincsenek rossz tüneteim, így maradhatnak.
Kompromisszumos megoldásként zabtejet és zabból készült ételeket fogyasztok, nincs tőle bajom, így maradhat az étrendemben. Ahogyan az ember érzi, melyik diéta válik be az ő saját szervezetének, szokásainak (tilt-e bizonyos ételeket és ezt tudja-e tartani, vagy mindent lehet enni, csak mértékkel típusú), úgy szerintem a paleót is magára szabhatja az ember. Nem kell zellert enned, csak azért, mert ezt írják, én például kifejezetten utálom.
Leszoktam már a kenyérféle-felvágott-zöldség kombóról is, mert sok nekem reggelire egy zabmuffin-kolbász-paprika variáns, ám szénhidrátfélék nélkül (vagyis a muffint kihagyva) eszem kolbászt, sült májat vagy házi májkrémet és zöldségeket, ennyi és így esik jól.
Bevallom, teljesen átalakultak az étkezési szokásaim, és örülök is ennek, kevesebbet és jobbakat eszem (minőség-változatosság-ízvariáció).
Néha tehát engedhetünk a csábításnak, bár én 6 hónap után már egy palacsintára sem vágyom, bár minden hétvégén azt sütök a férjemnek, aki hagyományos módon táplálkozik, bár egyre jobban kacsintgat az egészséges étkezések felé - szerencsére. Ha palacsinta, akkor paleocsinta! :)
Egyszóval: ha úgy érzed, valamit megkívánsz, edd meg! Látni fogod, jól esik-e, vagy sem. Nyilván ha nem, legközelebb nem fogod megenni. Ilyen egyszerű.
Köszönöm, hogy olvastad ezt a bejegyzést, ha érdekel a téma, látogass vissza később is! :)
